A hartfordi bébiszitter

„Sosem szerettem kifejezetten a gyerekeket. A húgommal három év van köztünk, gyakorlatilag együtt nőttünk fel, a családban nem volt soha kisgyerek, a szomszédok pedig egyszer sem kértek meg, hogy ugyan vigyázzak már a kislányukra egy estét, amíg ők moziba mennek. Most mégis arra készülök, hogy egy csecsemő nevelését vállaljam át."
- Emilia családja romokban hever, ezért kénytelen halasztani az egyetemen és teljes munkaidős állást keresni. A legjobb barátnője azzal a hírrel érkezik egy reggelen, hogy az ismerősének szüksége lenne egy megbízható lányra, mielőbb. A gond csak annyi, hogy bébiszitterként. Emiliának nagyon nem fűlik a foga hozzá, de Mrs. Harlowot cserben hagyta az előző bébiszittere, kétszer annyit fizetne, mint bármelyik másik munkaadó, ráadásul lakhelyet is biztosítana, hiszen neki is legalább annyira szüksége lenne Emiliának, mint neki munkára. Végül beleegyezik, de hamar rá kell ébrednie, hogy még a vagyonos családoknál sem minden fenékig tejfel, és hogy éppen a gyerek lesz a legkisebb baja. A házaspár végtelenül sznob, néha igazságtalan, és nem mindig bánnak jól vele. Ráadásul nem sokkal munkába állása után, hazaérkezik Harlowék idősebb fia, Henry, aki ha lehet, még rosszabb, mint a szülei. Innentől kezdve Emilia élete fenekestől felfordul, és ő nem tehet ellene a világon semmit...