"Lan Sizhui nagyon jól tudta, hogy ezúttal nincs kibúvó, beszélnie kell, mégsem tudott megszólalni. Újra és újra maga előtt látta az eseményeket, mégsem tudta szavakba önteni. Egyre csak szorította a szívét, és tépázta a lelkét a sok magába fojtott érzelem és ki nem mondott szó. Majd mikor nem bírta tovább, sós könnyek folytak végig az arcán." (Longing)