Dimenziók között

-Mi vagy te?-kérdezte lihegve miközben nagy nehezen tápászkodott fel a földről.
-Attól függ ki kérdezi!-vontam vállat-Ember, nő, barátnő, feleség... Ha máshogy nézzük, akkor rendőr, ügynök, vagy akár Bosszúálló is lehetek! Te döntöd el minek gondolsz!-tudtam le ennyivel mire végre kiegyenesedett, de egyből az oldalához kapott, ahol a legtöbb ütést mértem rá. Egyből felnyögött majd vett egy mély levegőt, hogy próbáljon megnyugodni.
-Egy vagy közülük...-mondta mire felkacagtam.
-Oh, dehogy!-ráztam meg a fejem-Csak egy normális ember vagyok képességek nélkül! De köszönöm, hogy annak gondoltál, igazán megtisztelő!-biccentettem.
-Mit akarsz tőlem?-tette fel a kérdést aggódó hangnemmel, így csípőre tettem a kezem, eljátszva, hogy gondolkozom.
-Lássuk csak! Mondjuk fejezd be, amit csinálsz és hagyd el a városomat!-válaszoltam mire elnevette magát.
-A te városodat?-ismételt meg engem-Ez úgy hangzott, mintha a Konyha Ördöge mondta volna!-jegyezte meg, így lehajtottam a fejem. A következő pillanatban odamentem a férfihoz, majd megragadtam a nyakánál fogva és a párkányhoz vittem majd félig kilógattam a tetőről-Neee!-ijedt meg-Kérlek ne!
-Ne hasonlíts engem a Fenegyerekhez!-jelentettem ki-Ha még egyszer ezt megteszed vagy esetleg rájövök, hogy folytatod azt, amit, megkereslek és a legközelebbi tetőről ledoblak!-fenyegetőztem, így csak még jobban meg volt rémülve és a teste szinte remegett-Nem ölök embereket a Konyha Ördögével együtt, de ha nem fogadnak szót, akkor kénytelen vagyok!-vallottam be fintorogva-Na, húzd el a csíkot és meg ne lássalak a városomban még egyszer!-húztam vissza majd elengedtem. Egyből el is menekült, így a hátam mögül egyből elkezdtek tapsolni.
-Gratulálok!-szólalt meg Murdock-Jobban csináltad, mint gondoltam volna!
-Legszívesebben ledobtam volna a tetőről! De ezt te is tudod!-legyintettem felé fordulva.