I still... /Fred Weasley ff.

"A vonatállomáson, mivel nem volt senki, akitől búcsúzhattunk volna a lányokkal, így csak gyorsan elköszöntünk a Weasley családtól, és már fel is szálltunk a vonatra. Szerencsére hamar találtunk egy üres fülkét, amit én és Mel be is foglaltunk, ám Julie, amint elindult a vonat, megölelt mindkettőnket elindult a barátja keresésére.
- Irigylem! - sóhajtott Mel, miután barna hajú barátnőnk lelépett.
- Bevallom, én is. - motyogtam.
- Mást kellene bevallanod, más valakinek! - kuncogott, amitől nekem szó szerint leesett az álam.
- Ez nem volt fair! - nevettem - Azért te is kezdhetnél már magaddal valamit! Nem haladtál túl sokat!
- De legalább haladtam! - nyújtotta rám a nyelvét. - Oké, most komolyan. Meddig akarod még a néma, hebegő halat játszani előtte? Griffendéles vagy, nem futamodhatsz meg minden egyes alkalommal!
- Esküszöm az idei év más lesz! Másnak kell lennie! - győzködtem inkább saját magamat, miközben az ablakon kinézve a mellettünk elsuhanó tájat fürkésztem"