Dystania - a sötét titkok palotája -

"A fiatal lány nagyot sóhajta ült be a hintóba és szorosan annak falának dőlt. A férfi leplezetlen vidámsággal ült be mellé majd zöld íriszeit végig vezette a fiatal lányon.
-Ma elég életvidámnak tűnsz. -durozsolta a férfi, mire Seonra nem túl feltűnően megforgatta szemeit majd azokat a tájra vezette, ahogy a hintó elindult.
-Hogy érzed magad? -érdeklődte a férfi.
-Ugyanúgy, mint mindig, Uram. -válaszolt a lány tisztelettel, ám hangjában mégis ott csengett az a kicsiny gúny is.
-Hiába neheztelsz rám...-sóhajtotta mély hangjával Tengor -Nem szerénységem kérte, hogy adjanak nekem fizetség gyanánt.
-Lehet...Viszont, -fordult vissza, hogy a zöld szempárba nézhessen -Szerényseged nem igazán tiltakozott az ajánlatot meghallva.
A férfi halványan elmosolyodott.
-Melyik férfi lett volna olyan esztelen, hogy hagy elveszni egy ilyen lehetőséget? -nyalta meg kiszáradt ajkait miközben a rendíthetetlen lány tekintetét fürkészte.
-Mondjuk egy olyan, aki gondol másokra is önmagán kívűl...-sziszegte idegesen -És egy olyan, aki jó király lenne a közeljövőben. "

Seonra Clair sosem hitt a tündérmesékben. Sosem várt a csodára. Mindig tudta, hogy egy falat kenyérért is keményen meg kell dolgoznia az embernek. Azonban a nem várt csoda, vagy akár nevezhetjük a sorsnak, úgy intézte, hogy élete teljesen megváltozzon. Egyik napról a másikra, a porból a csillogásba pottyant...