Tűzvirág

"A falfelé fordultam. Makulátlan fehér volt, akár itt minden. Olyan tisztának tűnt, de mégis koszosnak. Több száz másik ember is ugyanígy gondolhatta, ahogy ezt a falat bámulta. Becsuktam a szemem, próbáltam a légzésemet lelassítani, de nem tudtam aludni, éreztem, hogy figyelnek. Lassan elfordítottam a fejem. Kamerák néztek vissza rám. Aprók voltak, mint a bogarak, de az érzés így sem lett kellemesebb. Újra becsuktam a szemem, de továbbra is éber maradtam.
Pár perc - vagy talán órák? - múlva halk nyikorgás szelte át a csendet. Kissé tompának éreztem magam, az alvás erőltetése mindig ilyen hatással van rám. Cipő dobogás. Talán visszajött a nővér. Még egy pár cipő csatlakozott az előzőhöz."

Mit kezdhetsz egy olyan helyzettel, amivel még soha sem találkoztál? Megéri kockáztatni? Mi lesz, ha az érzelmeid elevenen elemésztenek és érzéketlenné válsz?

"Túl sok a kérdés, nagyon bizonytalannak éreztem ezt az egészet, mintha bármelyik pillanatban felébredhettem volna."

Ui. A véleményed nyugodtan nyílvánítsd ki, szívesen fogadok építő kritikát. Ez nem az első "könyvem", viszont remélem ez lesz az első, amit tényleg be is fogok fejezni.
A helyesírási hibákra próbálok figyelni, de általában a Word kiszűri nekem. Lehet benne káromkodás, de azért figyelek rá, hogy ne legyen nagyon durva, csak akkor írok bele, ha tényleg megkívánja a sztori