SZERETVE LENNI - egy elégtétel, hogy érsz valamit, hogy valakinek igenis szüksége van rád, ahogy neked is rá.
Ahogy az embernek az oxigénre, ahogy minden jóképű srácnak egy ártatlan kislányra.
Egy hétközapi lány és egy távoli, megkaparinthatatlan színész, aki mellett egyszerűen lehetetlen sokáig magadon tartani a ruháidat...
Bogi, aki mindig is úgy gondolta, a szerelem várhat még, mégis mikor Hasi közelében van egyszerűen nem tud másra gondolni, és tétovázás nélkül bármikor odaadná magát neki.
Talán nem így helyes, talán igen, de mit is tudhatna erről egy gimnazista lány, akinek az minden vétke, hogy egy túl jó szövegkönyvet írt, így a közelébe kerülve Hasinak.
És láss csodát, mi lesz a hétkoznapi, unalmas életből? Egy hazugságokkal, de mégis gyönyörrel és boldogsággal teli, ami olyan veszélyeket tartogathat, amire még nem is gondolt soha Bogi.
"-Bekennéd a hátamat? - nyújtottam felé a naptejet és az ágyon hason fekve kicsatoltam hátul a bikinifelsőmet.
Hasi megfogta a naptejet, kinyomott egy keveset a kezére, majd belemasszírozta a hátamba.
-Kész vagy. - szólt, majd gyengéden rácsapott a fenekemre, mire elmosolyodtam. - Megyek, úszok egyet. Jössz? - kérdezte és levette a napszemüvegét.
-Még napozok egy kicsit, mindjárt megyek. - válaszoltam és néztem, ahogy Hasi a vízbe fut.
Igazságtalanul jól nézett ki, ahogy megfeszültek az izmai futás közben. Úgy látszott nem csak én gondolom így, mivel több női tekintetet is magára vonzott, de erre csak megforgattam a szemem."
Eve Hampton élete nem tökéletes, de nem is borzalmas. Van fedél a feje felett, szerető családja és egy színes baráti társasága, melyben remekül érzi magát. A jegyei jók, habár nem kitűnőek - terve a jövőre nézve nincsen, de nem annyira stresszel rajta, mint amennyire már a gimnázium utolsó évében illene. Minden vasárnap templomba jár és úgy hallgatja a lelkész édesapja által vezetett istentiszteletet, mintha először tenné. Nem lehet biztosra mondani, hogy Raiden Wolf megjelenése elrontotta-e, vagy éppen felerősítette veleszületett lelki boldogságát.
Raiden Wolf ugyanis minden, csak nem nyugodt. Minden, csak nem boldog. Ha az ember erejére létezik limit ezen a Földön, ő biztosan felülkeredett rajta, amikor édesanyja öngyilkossága után is talpra állt. Tisztességesen bejár az egyetemre azzal az életveszélyes motorral, ami valószínűleg az egyetlen karbantartott dolog az életében, figyel klinikai depressziót mutató húgára és esténként együgyű futókalandokkal próbálja elnyomni azt a tényt, hogy tulajdonképpen teljes mértékben egyedül van. Sosem vallaná be magának, de féltékeny azokra, akik tudnak hinni Istenben, mert úgy gondolja, hogy nekik legalább van valami vagy valaki, akihez fordulni tudnak, mikor minden elsötétül körülöttük. Neki nincs semmi és senki. Nincs istene.
Csak Eve Hampton.