Elizabeth nem igazán volt tisztában azzal mibe is keveredett, mikor a bátyja kezét szorongatva átlépett azon a bizonyos augusztusi napon először a Roxfortba induló vonat rejtett peronjának átjáróján. És még akkor sem kapizsgálta, mikor széles mosollyal kezet rázott James Potterrel, bemutatkozott Sirius Blacknek és hagyta, hogy a rémülten iszkoló Peter Pettigrew véletlenül belelökje a sárba. Szóval Lizzie valahol teljes tudatlanságban hagyta, hogy az élete arra sodorja, amerre... És... Hát... Meglett az eredménye? Mi történik, ha Dumbledore jósága elenged egy évet? Ha egy tízéves kezdi a Roxfortot? Ha egy griffendéles mégse teljesen tűnik griffendélesnek? Ha a bátyád vérfarkas? A barátaid pedig félig őrültek? Egy komolytalan történet, komolytalan szereplőkkel. A híres klisékről, mint igaz barátság és szeretet... Egy háborúról a múltból... Az előzményekről... A híres, villámos, szemüveges, Potter-srác előtti időkből... Avagy egy történet arról... Hogyan bolondul egymásba egy lökött varázsló és egy elbűvölt boszorkány. (Öhm... Hogyis mondjam... Nos... Két éve azt sem tudtam, hogyan kell normálisan írni-nem mintha most tudnámkhm-szóóóóval... Tuti biztos, hogy az elejét át kéne írni... Csakhát... Nem vettem még rá magamat, de majd egyszer. Addig nézzük el a szerencsétlenkedésemet, nagyon szépen köszönöm:) (Még valami. Tényleg megígértem, hogy nem írok sokat, úgyhogy aki jót akar magának már rég nem jár itt és vagy visszalépett, vagy már olvassa... Vagy nem olvassa... Hanem rögtön ki is lépett a wattiból és ki is szaladt a világból ezt az egészet látva... De... Mit is akartam mondani?........ Ja. Igen. Szóval visszatérve a nem is létező tárgyra... Olyan hálás vagyok mindenkinek, aki valaha itt jár... Komolyan. Szuperek vagytok és megtisztelve érzem magamat, hogy az én firkálmányomba pillantotok...)