Honnan tudnám?

Honnan tudnám?

  • WpView
    Reads 55,002
  • WpVote
    Votes 4,398
  • WpPart
    Parts 37
WpMetadataReadOngoing
WpMetadataNoticeLast published Mon, Mar 4, 2024
"- Bocs, nem akartalak megijeszteni. - Békítően mosolyogtam felé, hátha most nem küld egyből melegebb éghajlatra, de tévedtem. - Az elzárás a 202-ben van. Ugyanaz a szürke, nagy pulcsi volt rajta, ami hétfőn. Teljesen eltűnt benne. Fekete hajtincsei kócosan, összevissza álltak, mint aki a padon szunyókált egész délelőtt. A szeme elég karikás volt, a szája sebes. Pocsék napja lehetett. - Ne bámulj! - Felhorkant és elfordította az arcát. Na jó... most egy kicsit zavarba jöttem. Tényleg nyíltan megbámultam, totál meg is feledkeztem magamról. - Matekfaktra jöttem, maradhatok melletted?" Alant semmi más nem hajtja előre, csak hogy bekerüljön az egyetemre és maga mögött hagyhassa eddigi életét. Az iskolában megkapja az okostojásoknak szokásosan kijáró enyhe kirekesztettséget, és mindemellett komoly anyagi nehézségekkel is meg kell küzdenie apja helyett. Mint ahogy az lenni szokott a könnyed sulis-tinis-romantikus történetekben, itt is hamar színre lép az "új srác", aki félelmetesen tökéletesnek tűnik, és négy sarkánál fogva fordítja ki Alan világát. FIÚxFIÚ történet
All Rights Reserved
#112
hun
WpChevronRight
Join the largest storytelling communityGet personalized story recommendations, save your favourites to your library, and comment and vote to grow your community.
Illustration

You may also like

  • Morales II. - A múlt nem enged
  • Barátság extrákkal?
  • Deadly Attraction
  • A seggfej szobatárs
  • Behálózva
  • Közel
  • vissza a jégre
  • Tiltott dobás
  • Sötét örökség
  • Örökké a tiéd!

Azt hittem, az idő mindent elintéz majd. Hogy a nevek elkopnak, az arcok elhalványulnak, az emlékek pedig egyszer csak ködbe vesznek. Hogy ami egyszer összetört, az ott marad a múltban, ahova tartozik. Amaya nem így gondolta... Gyerekkorunk óta ismertük egymást. Ugyanazokon az utcákon futottunk, ugyanazokat a titkokat suttogtuk el a sötétben, és ugyanazok elől menekültünk. Testvérekként, barátként nőttünk fel... egészen addig, amíg több nem lett belőle. Valami, amit féltettem, őriztem, hogy el ne veszítsem, de ő máshogy döntött. Amint betöltötte a tizennyolcat, eltűnt. Elment, egyetlen szó nélkül. El sem búcsúzott. Nem hagyott üzenetet magyarázot, csak kilépett az életemből, mintha soha nem is létezett volna. Megtanultam együtt élni vele vagy legalábbis ezt hittem. Elfelejtettem a múltat. Falakat húztam magam köré, vastagabbakat, mint bármelyik páncél. Nem bízom és nem is kötődöm senkihez többé. Nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy bárkit közel engedjek magamhoz. Mindegy miért van most itt, és az is, hogy miért tért vissza. Ezt az ajtót mélyen elzártam magamban, ami mögött még mindig ott áll a fiú, aki hitt. De azt az ajtót... soha többé nem nyitom ki. Amay és Diego története a múltba tekint vissza. valaha ismerték, talán még szerették is egymást. Vajon van számukra még remény? Tarts velem és elmesélem! ‼️🔞Trágár szavakat és erotikus részeket tartalmaz!🔞‼️

More details
WpActionLinkContent Guidelines