The Devil's toy

Az ördög mindig is létezett. Mindig is itt volt. Sose unatkozott. Vagyis,de...egyszer igen. Egyszer amikor unatkozott létrehozott egy saját játékot.

~ • ~

- Rájöttem mi a bajod! - jelentettem ki felé fordulva mire mogorván rám nézett.
- Te nem vonzódsz a lányokhoz...a fiúkat szereted.

Leírhatatlan arckifejezéssel ült fel az ágyon.

- Nincs igazam? - folytattam tovább. - Nem azért mondom,mert baj csak akkor konkrétan teljesíthetetlen a feladatom és ez mindent megmagyarázna...

Mivel csönd volt a válasz újra megszólaltam.

- Megmagyarázná miért nem reagáltál még akkor sem semmit amikor meztelenül...
- Hagyd abba! - szólt rám erőteljesen mire kissé megszeppenve visszahúzódtam a saját ágyamra.

Akkor azt hittem teljes mértékben igazan van.

Pár másodpercig csendben a fejét fogta,mint akinek valami nagyon nagy kínja van aztán felállt és odasétált hozzám. Rámászott az ágyamra és odahajolt hozzám.

- Nem kell bebizonyítanod,hogy az vagy,ha nem vagy az. - mondtam kínosan. - Én...én megértem nincs semmi baj...
- Annyira buta vagy. - vágott a szavamba mire kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Tessék?
- Nagyon buta vagy. - hajolt még közelebb és közben megfogta az egyik kezével az arcom és a hüvelyujjával cirógatni kezdte. - Nem tudsz semmit. - nézett mélyen a szemembe. - Még csak közel sem jártál a megoldáshoz.

Visszafojtott lélegzettel néztem rá.

- Ezt most csakis azért teszem,hogy bebizonyítsam neked mennyire nincs igazad és mennyire buta vagy. Ne akarj mindent tudni.

Mielőtt megkérdezhettem volna mégis miről beszél lehajolt és az ajkát az enyémre tapasztotta.