Bukott hős ff. [Midoriya Izuku x Oc]

- Miért? - rivaltam rég nem látott osztálytársamra, Dekura.

- Mit keresel itt? - kérdése tőrt szúrt szívembe. Gyönyörű zöld szemei most nem ragyogtak, csak ridegség, és gonoszság érződött belőle. Ledermedtem, remegtem és a sírás határán voltam. Ezzel mit sem törődve Deku a vállára kapott és még odaszólt többi társának a Gonosztevők Társaságának.

- Ne zavarjatok minket. - hangja mély volt mely valamiért meg nyugtatott de így is éreztem, hogy gyilkos pillantásokat vet oda a többieknek.

- Nem úgy volt,hogy megöljük? Hisz megtalálta a rejtekhelyünket. - Tomura hangja szinte remegett a dühtől és csak vakargatta magát ezzel sebet hagyva magán.

- Ne húzz fel! - ezzel gyorsan elindultunk és bementünk egy szobába ami nagy valószínűséggel az övé. Az ágyra dobott és idegesen becsapta az ajtót, ami le is eshetett volna olyan erővel csinálta. Kulcsra zárta az ajtót így csapdába ejtve engem ebbe a komor,ijesztő de mégis émelyítő illattal megtelve mi még jobban azt bizonykodta, hogy igenis az ő szobájában vagyok. Lassan ráemeltem szürke szemeimet, és egy sejtelmes mosollyal találtam szembe magam.
Bárcsak akkoriban, jobban ellenálltam volna Kacchannak!