Bakugou elkövetett egy hatalmas hibát a múltban.Hagyta elmenni Őt. Szívének ürességét nem tudta elnyomni milliók szeretete sem, hiába skandálták nevét a színpadon, melegítették éjszakánként ágyát kecsesebb, puhább, gyönyörűbb tünemények, mindig hiányérzete volt. Majd egy borúsabb napon, egy ajtó csengő kissé fájdalmas játéka és azok a gyönyörű malachit szemek visszarepítették abba az időbe, mikor kitépte magából lelkének egy darabját, amelyről azt hitte eltűnt. De végig nála volt. Már emlékszik erre a fájdalmas boldogságra. Ez a szeretet.