A mai napig emlékszem rá, hogyan kezdődött ez az egész cirkusz körülöttünk.
Emlékszem a fekete bőröndre, az elcsukló, mégis izgatott hangra a kaputelefonban. Ahogy szégyellősen, mégis hatalmas mosollyal az arcán kezet rázott velem.
Akkor a tudatalattim üvöltött.
- Igen, ő az. Ő itt a végzeted!
De az agyam racionális része nem hagyta kibontakozni ezeket az érzéseket. Túl sok seb volt a lelkemen ahhoz, hogy elengedjem magam. Mert ő komoly dolog volt, Őt szerettem!
Szerelemmel.