A mai napig emlékszem rá, hogyan kezdődött ez az egész cirkusz körülöttünk. Emlékszem a fekete bőröndre, az elcsukló, mégis izgatott hangra a kaputelefonban. Ahogy szégyellősen, mégis hatalmas mosollyal az arcán kezet rázott velem. Akkor a tudatalattim üvöltött. - Igen, ő az. Ő itt a végzeted! De az agyam racionális része nem hagyta kibontakozni ezeket az érzéseket. Túl sok seb volt a lelkemen ahhoz, hogy elengedjem magam. Mert ő komoly dolog volt, Őt szerettem! Szerelemmel.All Rights Reserved