Csak még egy kicsit... [befejezett]

Hiába itt fekszik mellettem, nem merek visszaaludni. Mégegyszer odafordulok, hogy láthassam ahogy alszik, ekkor veszem észre, engem figyel.
-Minden rendben?-kérdi félálomban.
-Kényelmetlen az ágy.
Még sötétben is látom ahogy megforgatja a szemeit, majd a kezét már a derekamon érzem ahogy maga felé húz. Az orrunk már szinte összeér, lábaink egybegabalyodva, keze meg mindig a derekamon pihen. Egyik kezem a mellkasán, a másik pedig valahol alattam összenyomodva (már alig érzem), de nem érdekel. Ahogy elmosolyodom érzem, ahogy az álom szépen lassan közelít, majd eluralkodik rajtam a fáradtság.
-Mostmár jobb?-kérdi inkább csak meggyőződésből mintsem tőlem. Sejti, hogy én már nem hallom. Elaludtam.