A hegy tetején már évszázadok óta egy kőkastély állt. Egyik ablaka a tengerre nézett, innen most egy barna hajú lány hajolt ki. Elmerengett, miközben a kéklő, végtelen vizet nézte. Gondolatai pont úgy kavarogtak, mint viharos éjjeleken a tenger vize. Nem gondolta volna, hogy egyszer ebből az ablakból fogja nézni a tengert. Mintha az épület másik végéből nézve teljesen más lenne, pedig ugyan az, mégis, a lány másnak látta. Sokkal szebbnek, nemesebbnek, valami úri, különleges képződménynek, amelyet tisztelni kell...