Alfa | 𝔹𝕖𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥𝕥

Az első alkalommal, amikor megtörtént, lehetetlen csodának tűnt.
A számlák halmozódtak, és összeadva több pénz kellett, mint amennyit valaha is meg tudtam keresni. Anya kórházi számlái. Az öcsém tandíja. A tandíjam. Bérlet. Áram. Mindez a vállamon. És éppen elvesztettem a munkámat. Nem volt remény, pénz a számlámon, nem volt munka. És akkor, amikor azt hittem, hogy minden remény elveszett, találtam egy borítékot a postaládában. Nincs visszaküldési cím. A nevem elől, a címem. Volt benne egy számomra kiállított csekk tízezer dollár értékben. Elég ahhoz, hogy kifizessem a számlákat, és hagyjak némi tartalékot, hogy éljek, amíg munkát nem találok. Elég ahhoz, hogy az órákra koncentrálhassak. A csekken nem szerepelt név, csak a „VRI Inc." volt, és valahol a városban volt egy postafiók címe. Semmi utalás a személyazonosságra vagy ok a csekkre vagy bármi másra. Nincs szó visszafizetésről, kamatról, semmiről ... egyetlen szó kivételével a megjegyzés vonalon: „Te". Csak az a kettő betű..

Ha te kapsz egy titokzatos csekket, annyi pénzzel, hogy minden gondodat eltörölje, beváltanád?

Én megtettem.

A következő hónapban kaptam egy újabb csekket, ismét a VRI Incorporated-től. Ez is egyetlen szót tartalmazott: „hozzám".

A harmadik csekk a következő hónapban. Ezúttal két szó. Nyolc betű. "tartozol."

A csekkek folyamatosan jöttek. A megjegyzések leálltak. Tízezer dollár, havonta. Egy lány ezt nagyon gyorsan megszokja. Hagyta, hogy adósság nélkül fizessem a számlákat. Hadd tartsam az öcsémet az iskolában, és anya hospice ellátása fizetett. Hogyan utasíthatnád el az ingyen pénznek tűnő pénzt, ha kétségbeesett vagy? Nem tennéd. Én sem tettem.

Aztán egy év múlva kopogtak az ajtómon. Egy karcsú, fekete limuzin állt a ház előtt. Egy sofőr állt előttem, és hét szót mondott: „Itt az ideje, hogy kifizesse az adósságát."

Befejezett