"Minden önfegyelmemre szükségem volt, hogy ne nyögjek fel, amikor a nyakamhoz ért a bőre. Annyira meglepett és felkavart, hogy majdnem lebuktattam magam. Elég lett volna egy rossz levegővétel, és rögtön tudta volna, hogy ébren vagyok. Végig attól rettegtem, hogy a zakatoló szívem mégis elárul. Nem tudtam már elaludni. Csak élveztem, ahogy a lélegzete a nyakamat cirógatja, próbáltam minél több érzést megmenteni abból a féltenyérnyi felületből, ahol a bőrünk forrón összeért.
Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy a varázslat reggelig tart, és minden pillanattal, amivel közelebb kerültünk a hajnalhoz, egyre jobban szorította a keserűség vasmarka a mellkasomat.
Ahogy a nap beengedte első sugarait a piszkos pinceablakon, óvatosan felálltam. Tudtam, ha így ébredne, iszonyatosan kellemetlenül érintené, zavarban lenne, és nem akartam látni a megbánást az arcán..."
Sajnos berozsdásodtam, régen írtam már, az ezzel járó kellemetlenségeket nézzétek el nekem. :)
Oliver és Norbert egymásra találása lassú lesz, és aki szenvedélyes szexjeleneteket szeretne olvasni a harmadik fejezetben, azt ki kell ábrándítsam.
Remélem, velem tartotok az úton... :)
Puszi
Xera
Minden egy hülye elgyengült pillanatomban kezdődött. Mentségemre szóljon, hogy már több éve keseregtem egy annyira plátói kapcsolatban, hogy az már fájdalmasan röhejes volt. Minden embernek az életében volt legalább egy plátói szerelme, az enyém miért lenne más? Hát történetesen az én viszonzatlan kapcsolatom egy fedél alatt élt velem. És történetesen az öccse az ősellenségem volt, csakhogy ne legyen annyira unalmas a történet.