Adósság

"Minden önfegyelmemre szükségem volt, hogy ne nyögjek fel, amikor a nyakamhoz ért a bőre. Annyira meglepett és felkavart, hogy majdnem lebuktattam magam. Elég lett volna egy rossz levegővétel, és rögtön tudta volna, hogy ébren vagyok. Végig attól rettegtem, hogy a zakatoló szívem mégis elárul. Nem tudtam már elaludni. Csak élveztem, ahogy a lélegzete a nyakamat cirógatja, próbáltam minél több érzést megmenteni abból a féltenyérnyi felületből, ahol a bőrünk forrón összeért.

Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy a varázslat reggelig tart, és minden pillanattal, amivel közelebb kerültünk a hajnalhoz, egyre jobban szorította a keserűség vasmarka a mellkasomat.
Ahogy a nap beengedte első sugarait a piszkos pinceablakon, óvatosan felálltam. Tudtam, ha így ébredne, iszonyatosan kellemetlenül érintené, zavarban lenne, és nem akartam látni a megbánást az arcán..."

Sajnos berozsdásodtam, régen írtam már, az ezzel járó kellemetlenségeket nézzétek el nekem. :)

Oliver és Norbert egymásra találása lassú lesz, és aki szenvedélyes szexjeleneteket szeretne olvasni a harmadik fejezetben, azt ki kell ábrándítsam.

Remélem, velem tartotok az úton... :)

Puszi
Xera