Valami nincs rendben...

Sziasztok! Most az én történetem láthatjátok

2018-ban megismerkedtem egy fiúval akivel elég jól kijövök a mai napig.
1-2 hónap eltelt küldözgetett képeket magáról én meg lementettem mert bekell vallanom eléggé helyes volt.
Elsőnek nem nagyon mertem kapcsolatba kezdeni pláne nem vele hisz 1 órára van/volt tőlem így távkapcsolatba kellett volna lennünk! Szeptemberbe be adtam a derekam és össze jöttünk... 2019 március fele szakítanunk kellet, mert a fiú nem bírta a nagy távot.. hónaponta 1-2szer tudtunk találkozni. Be kell vallanom eléggé össze voltam zavarodva hisz mondta a szakításunk előtti pár napban hogy nagyon szeret meg hiányoznék neki, de másnap olyan rideg és feszült volt velem hogy inkább megse mertem kérdezni tőle hogy a tegnapi mondandójával mi lesz, eltelt 1 év.. 2020 nyarán napi szinten beszéltünk, úgy mond jobban megismertük egymást, a szakítás után is beszéltünk de nem napi szinten. 2020 augusztusában újra össze jöttünk hogy hátha, 5-6 hónapig együtt voltunk, januárban szakítanunk kellett megint mert az anyukája valamilyen oknál fogva megutált és nem tudta elfogadni hogy a fiával együtt vagyok... Azóta egyszerűen nagyon magam alatt vagyok hisz egy felnőtt nőnek kellene több eszének lenni és elfogadni a fiát egy kapcsolatban ha még a lány nem is szimpatikus neki... Nagyon sokat változtam és sajnos néha már magamat se tudom elviselni... Elviselhetetlennek érzem magam, és magam okolom mindenért, még azért is hogy az anyukája ellen mit tettem hogy utáljon... napi szinten sírtam és nem tudtam megálni hogy egy nap ne sírjak... a szakítás nagyon megviselt... de a fiúval a mai napig beszélek, igaz napokat kell várni hogy vissza írjon de én már annak is örülök hogy ha ki írja a messenger hogy elérhető... 🙂✋ (helyesírás hibákért bocsánat)