Ha sírok, ha nevetek, ha fáj, ha keblemre ölelném az egész világot... Egyszerűen csak vagyok, és lassan megbarátkozom a gondolattal, hogy ha akarom, ha nem, folyik belőlem a szó.
A kognitív szemantikához [megismerésen alapuló jelentés*] talán annyira nem értek jól, mint szeretném, de idővel minden változik. 😅😂
Szóval.... így hirtelenjében, megtaláltam két versemet, gondoltam közzéteszem, hogy ti is olvashassátok. Kíváncsian várom, ha olvassátok, mit gondoltok!
Szerintetek sem lennék sikerek költőként?
* saját fordításom - magyarról magyarra :D