Életünk a tét

.... 1 év telt el az utolsó beszélgetés óta, az utolsó találkozás olyan mintha tegnap történt volna mégis annyira távoli. Minden nap tudtam mi történik vele mégsem hívhattam fel, hogy érzi magát hiszen egy senki voltam az életében. Egy senki, akinek semmi köze nem volt ahhoz, hogy mi van vele. Most mégis ülök a tűz piros Ferrarimban és a gyárba tartok, ahol újra találkoznunk kell. Tudtam, hogy nem kerülhettem örökre így is kisebb csodának számít, hogy mint a Scudaria Ferrari többségi tulajdonosa eddig kerülni tudtam a találkozásokat.

.... Amint beléptem az épületbe a keresztapám oldalán minden magabiztosságom eltűnt. A minden reggeli mondatok a tükör előtt hazugságnak számítottak, egyáltalán nem szerettem ki abból az emberből, aki a világot jelentette számomra. Tudtam mi a dolgom, felhúzni az állarcomat végig csinálni ezt az egészet majd utána eltűnni az épületből minél előbb. Nem az a 18 éves lány állt előtte, akit 2 évvel ezelőtt összetört és ezt neki is tudnia kellett. Sokkal inkább voltam az a rideg nő, akit az egész családja arra tanított, hogy irányítson egy egész dinasztiát."

A történet néhol trágár szavakat és felnőtt tartalmakat tartalmaz ezekért felelősséget nem vállalok.
Csodás olvasást mindenkinek és minden visszajelzésnek örülök. Puszi❣️