" -Jisung nyisd ki az ajtót. Ne zárkózz magadba. -hallom meg Minho hangját az ajtó túloldalán. Kinyitom az ajtót és az előttem álló fiú a kisírt szemeimmel találja szembe magát. Habozás nélkül ölelem magamhoz, amin egy kicsit meg is lepődött, de viszonozta. Ölelése nyugtató hatással volt rám. -Annyira hiányzik Minho. -sírom el magam -Elhiszem Jisung. De én itt vagyok és segítek átvészelni ezt az időszakot. -simogatja a fejem és szorosabban ölel magához"