Levi Ackerman huszonnyolc évesen vonult be. Ugyanennyi idős volt, mikor elveszítette az első családját. Harmincnégy, mikor a másodikat. Harmincnyolc, amikor már járni sem tudott. Egy reménytelennek tűnő háborúban a legjobb katona címe csak annyit jelent, hogy túlélsz - akkor is, amikor körülötted már széthullott minden. Álmatlanul a sötétségben pedig mindig felmerül a kérdés, hogy az éjszaka örökké tart-e, vagy ha eleget várunk, eljön a hajnal?
Négy novella egy katona útjáról a harctér fásultságától a teljes kétségbeesésen át a reményig.
A Hajnalig novellák eredetileg négy különálló történet voltak, amiket a sorozat/manga kapcsolódó szakaszainak megjelenésével párhuzamosan írtam (egyedül az első, a Látomás a világ íródott jóval később, mint a rész megjelenése). Levi karakterén keresztül tanulmányok a gyászról, a depresszióról, a traumafeldolgozásról, de a reményről és a háború utáni talpraállásról is.
Az életem sohasem volt egyszerű, még kevésbé boldog.
Nem volt átlagos gyerekkorom, sőt gyerekkorom sem.
Születésem napjától kezdve abban nevelkedtem, hogy nem vagyok méltó az életre, csak mert lány vagyok. Hamar gyűlölt személy lettem.
Mikor felcsillant egy halovány remény az örömre, mindig jött az apám és emlékeztett arra mért is nem jár nekem.
Így éltem, napról napra, évről évre, bántásról bántásra.
Míg egy nap hihetetlen dolog történt velem. A leghihetetlenebb. Csodának nevezm, pedig egyáltalán nem hiszek benne.
Ha nem velem történt volna meg esküszöm senkinek sem hinném el.
Életem azon pontján, mikor úgy éreztem már minden mindegy és jöjjön aminek jönnie kell, hirtelen egy nemvárt dolog történt. A csoda utolért és egy másik életbe csöppentem. Szó szerint.
𝐀 𝐭ö𝐫𝐭é𝐧𝐞𝐭 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐥𝐦𝐚𝐳𝐡𝐚𝐭 🔞 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐞𝐭𝐞𝐤𝐞𝐭 é𝐬 𝐭𝐫á𝐠á𝐫 𝐬𝐳𝐚𝐯𝐚𝐤𝐚𝐭, ú𝐠𝐲𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐜𝐬𝐚𝐤 𝐬𝐚𝐣á𝐭 𝐟𝐞𝐥𝐞𝐥ő𝐬𝐬é𝐠𝐫𝐞 𝐨𝐥𝐯𝐚𝐬𝐝!☝🏻