Mindenki máshogy éli meg a gimis éveit, mindenki másképp érzi magát, és a sok általánosítás miatt elfeledkezünk az igazi oldaláról. Vajon hány bizonytalan és elveszett tini van, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy hogyan oldják meg a gondjaikat. Vagy egyáltalán normális-e amit éreznek. Nos nem ígérem, hogy itt mindenki megleli a választ, de bemutatom a saját szemszögem. (természetesen sem nevet nem árulok el, se iskola nevet, várost, semmit :3)