"- A régiek azt mondják, hogy jobb ha nem ütjük bele az orrunkat olyan dolgokba, amik rajtunk kívül állnak. Zhao tiszt, mondd szerinted mennyiben különböznek tőlünk a dixingrenek?
- Éreznek fájdalmat, boldogságot, szomorúságot, gyönyört, mint mi. Mindegy, hogy ember, szellem vagy dixingren ugyanannyi jogunk van az élethez. Shen Wei, ah Shen Wei. Akárhányszor találkozunk mindig úgy érzem, mintha lenne köztünk valami kapcsolat... Mintha találkoztunk volna már."
"- Nem érdekel, mit hisztek róla! Lehet, hogy ő Hei Pao Shi, lehet, hogy egyharmad szellem, egyharmad isten, meg egyharmad dixingren, de nem halhatatlan és ha ti nem mentek segíteni neki, akkor megyek én!
- Nem mehetsz, csak úgy ki!
- Egy valamit elfelejtesz, Ma Gui testvér... A saját koromban én vagyok az Őrző. Egy csapat szellem meg se kottyan nekem!"
"- Kő, nem öreg, de már megkopott.
Víz, nem hideg, de már megfagyott.
Test, nem született, de már halott.
Lélek, nem megégett, de már átalakult. - Visszhangzik a semmiből a saját hangom, emlékek ezrei, zöld ruha, egy fekete macska, istenek háborúja, két ártatlan szellemgyerek, és én... a hegy és az isten, én Kunlun...."
Helló emberek eddig is eljutottunk. Egy kis Guardianfic nektek, mert Guardian nélkül nincs élet. Na, már most, aki olvassa Lilyéket tudja miért, de én most kinevezem magaménak a 70-es számú buborékot, mert ahogy Priest mester mondta: "némelyek bizarr világok voltak, másokban ismerős töredékek villantak fel... Zhao Yunlan inkább az utóbbit részesítette előnyben. (...) az irreális világokban Shen Wei mindig mellette volt különböző identitásokban, és elkísérte egy életen át." Úgyhogy Yunlan tőlem meg is kapja ezt, összemosom a novellát és a webdrámát, itt mindenki megtalálja, amit szeretne a Guardiannal kapcsolatban.
Figyelmeztetések: BL (fiúxfiú), Au (alternatív világ), trágár beszéd, és a biztonság kedvéért 18+
Egy szó,
- Értsd meg, ez nekem nem megy tesó. Mindenki ezzel jön, hogy el kell engednem a múltat és tovább kell lépnem, de ez nem így működik - fakadt ki és úgy éreztem, hogy a sírás kerülgeti.
- Akkor mégis hogy működik, tesó? - kicsit frusztráltabban kérdezte Peti.
- Én döntöttem el, hogy nem akarom őt elfelejteni, sem elengedni, érted Peti? Ez egyedül az én döntésem! Nem fogom eldobni azt ami köztünk volt, még akkor sem, ha már nem vagyunk együtt. Attól még ugyanúgy szeretem és ragaszkodom ahhoz, ami köztünk volt. Nem akarok egy ennyire csodás dolgon túl lenni, érted már? - hangja tele volt gyengédséggel és ugyan akkor fájdalommal is.
Reagálni sem tudtam a hallottakra, olyan volt mintha mindenem elzsibbadt volna és szavai tőrként döftek a szívembe. Csak figyeltem őt, ahogy háttal állt nekem és láttam, ahogy a vállai megemelkednek és megkönnyebbülten egy mély levegőt vesz. Ekkor tekintettem átsiklott barátjára, aki megdöbbent arccal az én arcomat kémlelte.
- Tesó, nem ilyen reakcióra számítottam tőled..- nevette el magát halkan, de mikor látta, hogy barátja semmit sem reagál, lassan ő is az én irányomba fordította a fejét.
Szemei elkerekedtek, amikor velem szemben találta magát és egyenesen a szemembe nézett a gyönyörű barna íriszeivel.