Az utolsó kapaszkodó (Steve Rogers fanfiction)

,,Már akkor tudtam, hogy ő más, mikor a kórházban beszélgettünk, miután eltörtem véletlenül a bordáját. [...] Tudom, hogy megfogadtam, hogy csak egy barát lesz a számomra. Viszont ezt az elhatározásomat az idő teltével egyre nehezebb volt betartani. A mosolya, a szeme csillogása, a bőre tapintása olyan dolgokat váltott ki belőlem, amiket Peggyn kívül soha senki sem. Élveztem, ahogy hozzám bújik néha filmezés közben, vagy mikor önfeledten főz és közben az éppen szóló zenére ringatta a csípőjét. Hiányzott, mikor nem volt mellettem, és ha beléptem valahova, automatikusan őt kerestem a szememmel.

Nem tudom, mihez fogok kezdeni ezek után. Nem tudtam mit kezdeni az érzelmeimmel, és nem akartam elrontani a barátságunkat. De mellette úgy éreztem, hogy a múlt láncai már nem olyan erősen húznak vissza. Már nem kívántam mindennap, hogy visszajuthassak az én időmbe. Én csak... Vele akartam lenni."