Tudtátok hogy minden ember máshogy gondol mindent?
Valójában minden amire most gondolsz,lehet hogy senki másnak nem jutott eszébe,csak kizárolag neked.
Ez a történet rólam fog szólni,vagyis az én kis világomról...
A nevem Fatime,avagy Fati,kinek mi.
Pár éve teljesen felmondtam a monoton élettel,és mindenben az izgalmat és a pörgést kerestem,mondván hogy "csak egy életünk van,használjuk ki."
Természetesen ellenszegültem szüleim szabályainak,tanárok szavainak,és az én kis mércémnek is.
Akárhányszor a kis hang a fejemben megszólal hogy elég,valami mégis visszahúz a jelenbe,és csak azzal foglalkozom amit épp csinálok.
Voltam padlón,voltam fellegekben,ismeretlen még is ismerős érzés mindenki számára.
Amikor alig kapsz levegőt a sírás miatt,vagy amikor az egész világban szét tudnád kürtőlni,hogy te mennyire boldog vagy.
Amikor a boldogságról beszélünk,mindenki a szerelmére gondol,pontosan miért? Akik ezt a kérdést teszik fel,valószínüleg vagy átélték már a legrosszabbakat,vagy még csak most jön a java...
Na de se szó se beszéd kezdjünk bele.
9.osztály,ismerős érzés? Legnagyobból legkisebbnek lenni...
Ismert közösségből ismeretlenbe tévedni...
Izgulok az első nap miatt,ezért is vagyok fent hajnali 3-kor.
Anya ha ezt tudná...
Gyorsan letettem a naplómat..(igen,napló..)
és lepihentem,mivel így is szenvedni fogok a korán kelés miatt..
Sziasztok. A nevem Vanda, és 20 éves vagyok. Budapesten élek a legjobb barátnőmmel,Laurával.
Kb 172 cm magas vagyok,festett fekete hajam van, kék szemem. Az alkatomról annyit, hogy teljesen átlagos. Sose voltam megelégedve a testemmel, mindig van mit javítani,de kezdem elfogadni magam, és teszek érte, hogy jobb legyen. Laurával kiskorom óta barátnők vagyunk, így nem volt kérdés, hogy együtt költözzünk fel Budapestre. Na ennyit rólam, kezdjük a sztorit.