Büszkeség és balítélet (Jane Austen)

Jane Austen még húszéves sem volt, amikor első formájában papírra vetette máig legsikeresebb művét, mely az idők során az egyik legjelentősebb angol klasszikus regénynek ítéltetett. Írásának főhőse a két Dashwood nővér - a józan gondolkodású, higgadt Elinor és szenvedélyesen romantikus, impulzív húga, Marianne. A két lány legfőbb foglalatossága a társasági életnek álcázott férjszerzés. Udvarlóban nincs is hiány: Elinorban a szerény és kedves Edward Ferrars iránt bontakozik ki vonzalom, míg húgának az elragadóan életteli Willoughby csapja a szelet. Az események szövetét öröm és bánat, remény és csalódás, félreértés és meglepetés színezi. Az egyik lovag csélcsap hazugnak, a másik hűséges szívűnek bizonyul, de a végkifejletig még számos váratlan epizód - költözés, vagyonvesztés, kis híján végzetes betegség - csigázza az olvasó izgalmát. Végül persze mindkét lány boldog révbe ér, ám hogy miként és kivel, az csupán az utolsó fordulatok során derül ki. Austen a rá jellemző rendkívül finom iróniával tárja az olvasó elé a látszólag jelentéktelen, ám a szereplők számára mégis monumentális jelentőségű események sorát. A regény egyszerre hű tükre és kaján paródiája a kornak és a megjelenített társadalmi osztálynak.