A hatalmas fekete, fényt elnyelő falak egy különleges helyet rejtettek. Különleges volt, mert olyan volt, mint a fala. Sötét, komor és elszív mindent abból, aki belép kapuin. A barátságok megtörtek mint porcelán a mázsás zsákok alatt. A hűség porrá lett, mintha sose lett volna. A bátor férfiakból és nőkből csak gyáva patkányok válnak. Patkányok, melyek az életükért könyörögnek. Egy elkorcsosodott és keserű életért. Pedig a méreg már akkor lecsúszott torkukon, mikor betették a pokolba a lábukat.
Odabent minden lényt ugyan az várt.
Egy rothadáson már réges-régen túlesett, bomlásnak indult dögfészek, mely megfoszt attól az apró dologtól is, ami maradt. A családtól. Az egyetlen dologtól, mely számított neki.
Ez a nemzetnek csúfolt gyomorforgató időzített bomba fel fog robbanni. Tudta.
És mikor ez meg fog történni, ő csak egy fülig érő mosollyal az arcán fog ülni a káosz és szabadság tetején.
『••✎••』
A "Végtelen hajsza" nevű irományom folytatása, és a készülőben lévő 'könyvsorozatom' második része. Jó szórakozást! :D
-Most őt minek kellett meghívni?-idegesen nézett a nővérére, aki viszont értetlen arccal nézett vissza rá.
-Talán mert Balázs gyerekkori legjobb barátja? Na szerinted miért?- csak megforgatta a szemeit, és az előtte lévő italt ami a pulton volt csak felkapta, és egy nagy korttyal már el is tüntette.
-Te normális vagy? Azt sem tudod mi volt az és hogy kié volt!-Szidta le a testvére ,azonban ő csak arra tudott gondolni hogy az a valami, ne égesse szét a nyelőcsövét és a gyomrát.
-Mi a szar volt ez?
-A whiskym, amit te húzóra megittál.-hallotta meg a háta mögül azt az hangot amit egész este el akart kerülni.
Sz.D. Fanfiction