A hatalmas fekete, fényt elnyelő falak egy különleges helyet rejtettek. Különleges volt, mert olyan volt, mint a fala. Sötét, komor és elszív mindent abból, aki belép kapuin. A barátságok megtörtek mint porcelán a mázsás zsákok alatt. A hűség porrá lett, mintha sose lett volna. A bátor férfiakból és nőkből csak gyáva patkányok válnak. Patkányok, melyek az életükért könyörögnek. Egy elkorcsosodott és keserű életért. Pedig a méreg már akkor lecsúszott torkukon, mikor betették a pokolba a lábukat. Odabent minden lényt ugyan az várt. Egy rothadáson már réges-régen túlesett, bomlásnak indult dögfészek, mely megfoszt attól az apró dologtól is, ami maradt. A családtól. Az egyetlen dologtól, mely számított neki. Ez a nemzetnek csúfolt gyomorforgató időzített bomba fel fog robbanni. Tudta. És mikor ez meg fog történni, ő csak egy fülig érő mosollyal az arcán fog ülni a káosz és szabadság tetején. 『••✎••』 A "Végtelen hajsza" nevű irományom folytatása, és a készülőben lévő 'könyvsorozatom' második része. Jó szórakozást! :D
4 parts