Én és a hívő élet

Manapság ha az ember meghallja az Isten szót, vagy Jézus Krisztus nevét nem feltétlenül pozitív dolgok jutnak eszébe. Én aki hívő lettem, úgy, hogy nem keresztény családban nevelkedtem, azt érzem, az embereknek fogalmuk sincs miről beszélek. Nem ismerik az én Istenemet, és nem ismerik saját magukat. Na persze, ha én ezt így kijelenteném, nem találnék kedves fogadtatásra. Elég nehéz az, hogy megtagadják az emberek azt, hogy nyitottak legyenek minél több ismeretre. Hiszen, függetlenül a vallástól, ki tudja miről maradnak le? Arról, ami segítene rajtuk, vagy felnyitná a szemüket? Távol legyen tőlem az, hogy másra kényszerítsek valamit. Sőt. Szégyenletes, mennyire ódzkodom attól, hogy a hitem miatt elutasítsanak vagy máshogy nézzenek rám. Így hát gyáván leírom azt, ami bennem van, ahogy én látom a világot, és hogy miért látom így. Készülj, kedves olvasó, mert őszinte leszek hozzád. (az írásomat a Biblia kijelentéseire alapozva igyekszem megírni)