Árnyékosfalu I/7. - Viharlyuk (részlet)

Stanley halála számtalan megválaszolatlan kérdést hagy maga után, melyek közül még Lazarus Jones is mindösszesen egyre tud megfelelni. Ám Honey, az ifjú vámpír élete nem csupán barátja elvesztése miatt borul fel teljesen, és áll a feje tetejére, hogy szinte már azt sem tudja, hol áll a feje. Érthető hát, ha némi kikapcsolódás címén gondolkodás nélkül a varázslóval tart egy távoli boszorkányváros vándorpiacára, ahová barátai, Will és Eissenberg is elkísérik őt.
Jones talán nem gondolta át alaposan, mire vállalkozott ezzel a túrával, mert egy csendes útitárs nem sok galibát okozhat, de egy kétballábas, szószátyár vámpír meg egy önfejű boszorkánytanonc annál inkább. Amikor aztán úton hazafelé a furgonjuk lerobban egy halott rengetegen átvezető út kellős közepén, csak a bolond gondolná azt, hogy ebből a helyzetből jól is ki lehet jönni - pláne azután, hogy az éjszakára való tekintettel szobát bérelnek az erdő közepén működő, furcsa kis motelban, ahol úgy tűnik, a világ talán legfurcsább mágikus kvartettje ismét olyan helyzetbe került, amiből ki tudja, hogyan vágják ki magukat.
No, de miért viselkednek olyan furcsán a vámpírok? Hogyan lehetséges, hogy a kis csapat tagjai bármit kívánjanak meg, azt ezen a helyen azonnal megkapják? Miért rója éjszakánként egy magányos kisfiú a motel folyosóit? Mit jelentenek a szobák és a folyosók képkeretein elrejtett üzenetek? Hogyan lehetséges, hogy a négyesből egyedül Honey képes elhagyni az épületet? Ki ültette a motel köré a titokzatos, fekete erdőt, illetve mik azok a lények, akik a rengeteget lakját? Mindeközben vajon hogyan áll az Árnyékosfaluban eltünedező emberek ügye, és a nénikéknek vajon sikerül rálelni az igaz szerelemre, hogy annak esszenciáját megcsapolva megfőzhessék a baljóslatú álmok ellenszerét? De mindenekelőtt a legfontosabb kérdés: lehetséges, hogy Honey