,,Kedves Naplóm! Natalie vagyok.. ismét, mint mindenkor máskor. Ma lettem 17 éves, és hamarosan itt hagylak téged örökre, hisz úgy gondolom elég öreg vagyok ahhoz, hogy tovább írjalak. Ne haragudj rám, de alapból meg sem osztottam volna veled a történeteimet, ha a pszichológusom nem erőltet rám. De ennek vége. Ugyanis ismét költözünk a családdal, ezúttal Lake Placid-be. Még a mai napig sincsenek életre szóló barátaim, de ezúttal majd megpróbálok ezen változtatni, hátha sikerül. Most is a TV-t nézem igazából, és kapcsolgatok a csatornák közt, ahelyett hogy tényleg veled foglalkoznék. A híradóra kapcsoltam, és ismét ugyanaz a lemez megy..a helyen ahol élek a családommal megint gyilkosság történt. Amerika egyre lejjebb süllyed..nem tudom van e még ennél lejjebb. De elmondok neked egy titkot, amit soha ne ossz meg senkivel!.. Már egy éve feltűnt, hogy ahova költözünk ott mindig gyilkosságok történnek. Valami nincs rendben a családommal, és ennek a végére fogok járni..de még egy dolog, amiért ugyancsak ne haragudj..teszek arról, hogy ezt tényleg ne tudd senkivel sem megosztani. "
,,Majd egy könnyed mozdulattal az égő kályha ropogó tüzébe hajítottam a naplómat, amely, hirtelen nagyobb lángokba váltott át. A szüleim pedig gyorsan "segítségképp" jöttek."