Ａ ｖéｒ ｖöｒöｓｒｅ ｆｅｓｔ

Az évtizedenként egyszer megrendezett bankett rohamosan közeledik. Az egész ország lázban ég. Hiszen ezen az alkalmon gyűlnek össze a polgárok kedvencei és a birodalom legfontosabb tisztviselői, hogy megünnepeljék az elmúlt évek eredményeit.
Úgy tűnik azonban, hogy az idei esemény több ember sorsát is összeköti.
Vindictra, a birodalomszerte híres zongorista is egy egy azok közül, akik szintén jelen lesznek a díszes estén.
A háttérben azonban sötét szálakkal hálózzák be a birodalmat. Készülőben van az alvilág is.
Mi fog történni Vindictra-val? Mi fog történni a bankett estéjén? Mire számíthat a birodalom?

~~

Nem voltunk szabadok, hisz dühünk láncra vert. Nem voltunk gazdagok, hisz bosszúvágyunk megfosztott mindentől. De sosem voltunk szomorúak. Az elmúlt tíz évet boldogan tölthettem el a nyomorban velük. A választott családommal.

~~

Bosszú (fn.) [indulat]
~ A bosszú egy szilaj indulat, negatív erkölcsi késztetés. A bosszú valamely képzelt vagy valódi sérelem, sérelmeknek megtorlását veszi célba. Tulajdonképpen - sokak vélekedése szerint - az embernél is az állati ösztön olyan nyilvánulása, amely az ellenségével szemben könyörületet nem ismer. Akin az ember bosszút áll, az nem latolgatja az őt ért történt sérelem nagyságát, hanem ellenfelét (akár szoros, akár átvitt értelemben) megsemmisíteni törekszik. Az ember önzése ilyenkor mintegy vérengző mámorba esik, amiből csak a megtorlás után ocsúdik fel.

A modern ember számára elrettentő az, ha a bosszú szolgálatában az ész és a felszínes műveltség fegyverei is beállanak. A mai társadalmi viszonyok között a korrektség máza alatt, a bosszú érzése mögött az egoista ember lelkében forrongó méreg lappang.

A mai erkölcsi felfogás szerint nincs „nemes bosszú"; a bosszú eleve nemtelen.