Hitehagyott /f1 ff./

„Csak azt szerettem volna, ha büszke leszel rám..."
Megfelelni piszkosul nem egyszerű, főleg ha magadnak vagy a számodra legfontosabb embereknek. Egyetlen hiba és máris a legrosszabb gondolatok járják át az elméd. De vajon vége lesz ennek az egész érzésnek ha eléred a célt? Vagy a bukások sorozata elveszi az erőd a küzdelemhez és hitehagyott leszel abban ami az életed mozgató rugója? És mi történik, ha eközben önmagad is elveszíted?
Egy történet a legnagyobb küzdelemről magunkban, a remény kereséséről a sötét órákban, önmagunk megtalálásról/visszatalálásáról és a józan ész megtartásának próbáiról.
„Mély levegő...5...4...3...2...1...Rajt"

(A történet teljes mértékben a képzeletem szüleménye, csak egyes karakterek nevei vannak a valóságból merítve a többi esetleges egyezés a véletlen műve.)