Szavak nélkül...

Cora White egy teljesen hétköznapi lány volt, egészen addig a bizonyos 5 évvel ezelőtti napig. Minden egy pillanat leforgása alatt történt, mégis képes volt megváltoztatni életeket. Cora életét. A lányét, akit úgy ismertek, mint a megtestesült optimizmust, aki minden helyzetben képes volt a pozitív dolgokat látni, aki mindenkiben felfedezte a jót, ezzel napsütésessé varázsolva minden borús napot, mosolyt csempészve az arcokra.

Ám az a bizonyos eset után a dolgok 180 fokos fordulatot vettek. Cora nem beszélt többé. Nem volt rá képes. Képtelen volt feldolgozni a történteket. Pozitív gondolkodásmódja ugyan keresztül segítette a nehezebb időszakokon, hangja viszont nem jött vissza.

Az élet viszont nem áll meg, és mint minden korabeli, ő is a gimnázium padjait koptatja, immár negyedik éve. Mindenki kedveli a jószívű, visszahúzódó lányt, de senki nem érti meg őt igazán.

Érzelmeit pedig sajátos módon fejezi ki: a festővásznon. Örömét, jókedvét, reményeit, haragját, bánatát, fájdalmát egyszerűen kifesti magából.

Ám mi történik akkor, ha az osztályba új tanuló érkezik, aki nem akarja elfogadni a helyzetet? Aki hisz abban, hogy a lány többre lenne képes? Aki meg akarja őt ismerni minden különcsége ellenére, és aki nem mond le róla?

Nathan élete a teljes összeomlás szélére kerül, utolsó reményként íratják a Skyline gimnáziumba, ahol egy érdekes egybeesés folytán alkalma nyílik jobban megismerni Cora-t. A kezdetben lázadó srácban elindul egy változás, ami kihúzza őt a mocsárból és új fejezetet nyit az életében, új reményekkel és kilátásokkal.

Hogy változtathatja meg egymást egy szótlan, félénk lány és egy dühkezelési problémákkal rendelkező fiú?

Cora White és Nathan Campbell története az igazi szeretet erejéről.