Enged hogy szeresselek

-Enged hogy szeresselek!-kiabálok a távolban lévő Tomiokanak

-Mért is kéne nekem meg engednem,hogy szeressél?!-fordult meg, és aztán felém sétál

-Ha sose engeded meg,hogy mások szeressenek akkor,hogyan szeretnél boldog lenni?!

-Én nem akarok boldog lenni! Felejtsd el,hogy valaha is barátok voltunk!-aztán elő rántja a kardját és a torkomhoz nyomja-És azt a csókot is felejtsd el! Nekem nem jelentett semmit!-a kard meg már majdnem elvágta a torkomat

Akkor eltört bennem valami,nem sírhatom most el magamat,pedig szívem szerint ezt tenném,de ha ezt akarja akkor megkapja.

-Jól van akkor elfelejtek mindent!-szólalok meg-Akkor viszlát ismeretlen! Bár tudnám a nevedet

Az arcán meglepődöttség látszott. A kardot eltoltam a nyakamból és el sétáltam. Hülye voltam,hogy elhittem hogy viszont szeretni fog.
Akkor elfeljtem,hogy szerettelek téged valaha is Tomioka Giyu.