Ismerősök.

Sziasztok!
Őszintén szólva sosem akartam mást csinálni csak írni. Minden vihar közepette, ez volt a védőbástyám. Aztán, ahogy az lenni szokott, jön a kamaszkor és hirtelen már önmagunkat se ismerjük fel a tükörben.
Az elmúlt két évben, önmagam feltárása nem csak lehetőség hanem kényszerként nehezedett rám. Az írás pedig nem hobbiként, hanem életmentő szükségként kúszott vissza az életembe. Úgy, hogy novellákat írtam. Egyik történet a másik után, a karakterek lassanként arcokká változtak, a történetek pedig összefonódtak, ahogy egyre mélyebbre merültem ebben a sajátos csodaországban.

Nem vagyok író. Talán sosem leszek az. De írtam valamit, amiből talán születhet még sok minden. Egy mindennapi történet, négy fiatalról, akik egymás mellett haladva próbálnak felnőni.
Barátságokról, amik örökké tartanak, ismerősökről akik a családoddá válhatnak. Vajon mindannyian a szüleinkké válunk? Képesek vagyunk tanulni az ő hibáikból vagy egyszerűen mi is elkövetjük ugyanazokat? Mik azok a sebek, amiket egy életen át hordozunk? Talán nem csak megsértenek de egy egészen új fajta páncélt növeszthetünk belőlük.
Panni és Janka, évek óta legjobb barátok, a gimi után külön utakon járnak, más egyetemre készülnek. De nincs mit egy barátság át nem vészelne, még akkor sem ha Csongor elvarázsolja egyiküket és egy régi ismerős is belép életükbe.
Szerelem, barátság, felnőtté válás, hűség és kétségbe esés. Keserű sorsok és kalandvágyó húsz évesek szemén keresztül mesélem el mindazt, amit én tanultam.

Az első fejezet egy rövid novella, ami ezt a történetet ihlette. Mondhatni egy fajta ízelítő miről fog szólni az ő történetük. Ha bárkinek van bármi észrevétele, légyszi írjátok meg!

Nagyon köszönöm, ha elolvastad!