Helló, egy olyan csaj történetét ismerheted meg, aki mindig mindenbe belekezd, aztán félbehagyja.
Ha nem elég egyértelmű, én lennék az a csaj. Így történt ugyanis, hogy már a harmadik munkahelyemről léptem le, hogy a barátnőmmel találkozzak, aki nem rég hívott, hogy nem ér rá, halasszuk el máskorra.
Mit is mondhatnék, egyszerűen szenzációs volt. Így keverettem be egy kávézóba, hogy megigyam életem legjobb jegeskávéját. Nem túlzok, tényleg a legjobb amit itt csinálnak. Kortyolom a kávém, merengve az élet nagy dolgain mikor is.
- Kit látnak szemeim? - szóltam oda az érkezőnek, lecsapva a kávém az asztalra.
- Szia, Mel - lépett oda hozzám kínosan feszengve.
- Mikor jöttél vissza? Áltam fel egy időben vele, amikor kihúzta magának a széket.
- Hová sietsz? - kérdezte. - Ülj le, meghívlak egy üdítőre. - mondta még, majd jóízűen felnevettem.
- Ezt nem mondtad komolyan, ugye? - forgattam a szemem.
- Még haragszol - sóhajtott fel. - Három éve már, Mel! Nem haragudhatsz életünk végéig.
- Figyelj - mondtam. - Elég szar napon vagyok túl, szóval én most leléptem - ittam ki az utolsó kortyot is. - Majd gondolom még látlak. Többet nem bírok befogadni - intettem, majd ott hagytam és próbáltam nem visszanézni.
Fizettem, majd kibotorkáltam a verőfényes napsütésbe és próbáltam kitalálni, mit is csinálhatnék. A fiúm ott hagyott három éve, hogy egy jobb állás reményében kiutazzon külföldre úgy, hogy meg sem beszélte velem, másoktól tudtam meg. A monotonitást nem szeretem, így az irodai munkámat most hagytam ott.
Virág élte nem egyszerű. Tudja, hogy az egyetemi tanulmányait csak akkor tudja befejezni, ha megmarad neki az ösztöndíja, amiből és persze az egyetem melletti állásából fedezni tudja az egyetemét. Szüksége van rá. Nagyon. Azonban ez a forrás veszélybe kerül, amikor bárhogy próbálkozik, egyik cég sem hajlandó őt felvenni gyakornoknak. Márpedig az egyetem világosan előírja, hogy egy fél évet valahol gyakornokként le kell töltenie vagy legalábbis szerződése kell, hogy legyen egy vállalattal más különben nem léphet tovább a következő félévbe. Utolsó lehetőségként megy el a minden hallgató által borzalmasnak emlegetett Lakatos Építészethez. Tudja, nincs más választása. Meg kell szereznie a munkát.
Máté mást sem akar, csak békésen vezetni a céget, és eltemetni magába a múltat. Még mindig a volt felesége emlékével küzd, amit próbál elfelejteni azonban ez nem olyan egyszerű, amikor nap mint nap szembe kell néznie a nő szinte teljes másával. Nem csak, hogy ez a probléma tornyosul előtte, hanem napról napra meg kell küzdeni az édesanyjával, aki azért rágja a fülét, hogy keressen már maga mellé végre egy lányt és hagyjon fel a magányos élettel. Neki azonban tökéletes egyedül. Megszokta már, hogy nincs mellette női társ, és szentül hiszi, hogy nem is kell neki. Hiszen volt egy, de azt a sors kegyetlenül elvette tőle. Az egész azonban megváltozik, amikor egy nagyszájú egyetemista lány érkezik hozzá állásinterjúra, hogy betöltse az üres gyakornoki posztot.
Egy történet egy nőről, aki évek óta küzd az álmaiért, és egy férfiról, aki nehéz terhet cipel a vállán. Vajon összefér a kettőjük élete vagy a múlt örökre falakat állít közéjük?