Kísért a múlt1. Fejezet

Helló, egy olyan csaj történetét ismerheted meg, aki mindig mindenbe belekezd, aztán félbehagyja.
Ha nem elég egyértelmű, én lennék az a csaj. Így történt ugyanis, hogy már a harmadik munkahelyemről léptem le, hogy a barátnőmmel találkozzak, aki nem rég hívott, hogy nem ér rá, halasszuk el máskorra.
Mit is mondhatnék, egyszerűen szenzációs volt. Így keverettem be egy kávézóba, hogy megigyam életem legjobb jegeskávéját. Nem túlzok, tényleg a legjobb amit itt csinálnak. Kortyolom a kávém, merengve az élet nagy dolgain mikor is.
- Kit látnak szemeim? - szóltam oda az érkezőnek, lecsapva a kávém az asztalra.
- Szia, Mel - lépett oda hozzám kínosan feszengve.
- Mikor jöttél vissza? Áltam fel egy időben vele, amikor kihúzta magának a széket.
- Hová sietsz? - kérdezte. - Ülj le, meghívlak egy üdítőre. - mondta még, majd jóízűen felnevettem.
- Ezt nem mondtad komolyan, ugye? - forgattam a szemem.
- Még haragszol - sóhajtott fel. - Három éve már, Mel! Nem haragudhatsz életünk végéig.
- Figyelj - mondtam. - Elég szar napon vagyok túl, szóval én most leléptem - ittam ki az utolsó kortyot is. - Majd gondolom még látlak. Többet nem bírok befogadni - intettem, majd ott hagytam és próbáltam nem visszanézni.

Fizettem, majd kibotorkáltam a verőfényes napsütésbe és próbáltam kitalálni, mit is csinálhatnék. A fiúm ott hagyott három éve, hogy egy jobb állás reményében kiutazzon külföldre úgy, hogy meg sem beszélte velem, másoktól tudtam meg. A monotonitást nem szeretem, így az irodai munkámat most hagytam ott.