Kupacs-rémálom

Sétálok az utcán hazafelé
Nézelődök ott mindenfelé
Meglátok egy szegény leányt
Kit sajnos mindenki csak bánt

Ez itt a városi lét
Senki nem nézi a lány érdekét
Megsajnálva odamegyek hozzá
Hátha tudunk válni barátokká

Sokat beszéltünk és találkoztunk
Később már egymásnak hiányoztunk
Vártuk egymás ölelését
Mely feldobja mindkettőnk kedvét

Folyamatosan rá gondoltam
Este állandóan csak forgolódtam
Hiányzott az illata és az ölelése
Az értékes és kellemes szívverése

Egyszercsak nem válaszolt
Felkutattam az egész világot
Ideges és fáradt voltam
Csak magamat okoltam

Erdőt és mezőt bejárva
Felfigyeltem a természet hangjára
Furcsa volt a madárcsicsergés
Felbukkant bennem néhány kérdés

Követtem a hangokat
Sajnos a varjak voltak
Az éjjel közepén károgtak
Elment egy rémálomnak

Valóságnak tűnt az egész
Hát meg nem áll az ész
Egyre büdösebb és rémisztőbb lett
Majd megakadt egy fán a tekintet

Egyre idegesebb voltam
És ott lógott a fán holtan
Senki mást nem szerettem
Bocsáss meg egyetlenem