- Gyönyörű ? - Billentette oldalra fejét, hallkan kiejtve kérdését.
- Micsoda ?
- Te. Gyönyörű vagy ?
- Én ? Nem. - Rázta meg fejét, kerek szemekkel.
- Hát akkor ?
- Csúf. - Konyultak le ajkai.
____
Jeon Jeonguk, ki már kiskorában vakon született, szülők nélkül nő fel a kórházban. Park Jimin, ki egyszerűen csak besétált az életébe, szó szerint, hisz mikor belépett a korterem ajtaján, a fiú életének részévé vált.
___
Élvezte az életét, de tudta hogy valami hiányzik belőle, tisztában volt vele, hogy nem látja a világot. Ha belegondol az ember, jobb vakon születni, mint élni aztán veszteni. Nem látott Napsütést, a csillagos égboltot, kacagó csecsemőt, egy szerelmes párt, nem látott színeket, nem látta még magát sem, de jobb, mintha látott volna, s az el is sötétült volna, mintha csak egy vetítés lett volna, aminek vége szakadt. Örök életében eddig, mintha be lett volna kötve szeme, de ő így is élvezte az életet, élvezte, mert az övé volt, és ő irányította.
____
- Wow, azt hittem ma én mosom fel a padlót, az arcommal. Köszönöm, hogy elkaptál, tényleg nagyon hálás vagyok, viszont a farkam neki nyomódik a tiédnek, szóval megköszönném azt is, ha egy kicsit elengednél. Mondjuk, ha valami helyes, korombeli pali vagy, akkor tőlem aztán így is maradhatunk. - Vigyorodott el. Jungkookot megcsapta megmentője illata, innen tudta, vagyis gondolta, hogy egy fiúról van szó, ha csak nem egy lány használ férfi parfümöt, de ebben kételkedett, de azért észben tartotta lehetőségként
Figyelmeztetések;
Jikook
Boy×boy szerelmet tartalmaz, aki nem szereti az ilyen fajta törteneteket, ne olvassa, lapozzon tovább, ha mégis beleolvas, az nem az én felelősségem
+16, +18 Ismét, aki nem kedveli, ne olvassa, ha ennek ellenére megteszi, nem az én felelősségem
A részek ritkán érkeznek-
A történet kitalált, ha egyezés van más történetével az a véletlen mAll Rights Reserved