Kötődés

Magyarország 2002.Április.30., Budapest
..- Azt hittem fiam, hogy nem tudsz ma eljönni, e szép napon.- Mondta apám csodálkozással a hangjában.- Meggondoltam magam apám. Végülis édesanyám barátnőjéről, valamint a párjáról és egy új élet születéséről van szó.
- Helyes fiam, jól döntöttél. Édesanyád még nincs itt szeretnéd, ha megvárnánk őt?
- Várjuk meg őt. Ugye nem fog senki se rájönni, hogy hová jön?
- Nem fiam, ezt se Sarah se senki más nem fog tudni rájönni, hogy hová tünt el.
- Remélem, hogy nem lesz semmi baj. - Amint ezt kimondtam, édesanyám már meg is jelent a kapunál édesapám háta mögött. Figyelmeztetett, hogy ne szólaljak meg, bár édesapám biztosan megérezte őt, ezért megfordúlt és egy öleléssel valamint egy csókkal köszöntötték egymást. Édesanyám kibontakozott apám öleléséből és felém fordult, majd magához hívott. - Még mindig az édesapádra hasonlítasz fiam az évek múltával se változtál valami sokat.
- Nem külsőleg valóban nem. - Csak belsőleg változtam meg.
-Ideje lenne már be mennünk nem gondoljátok? - Kérdezte édesanyám. - De. - Felelte édesapám és megnyomta a csengőt.
..- Nicole azt hiszem itt az idő, jön a baba.
- Szólok a többieknek, máris jövök. - Alig telt el pár perc mind a négyen bejöttek a hálószobába. Nicole egy vizes törlőkendővel és a fia egy kisebb vízzel töltött lavorral. -Édesem itt vagyok, ne aggódj nem lesz semmi baj. - Azzal megfogta a kezemet és a homlokomra adott egy puszit Alexander.
..- Lexy, Alexander gratulálok egy kislány lett. - Azzal édesanyám Alexandra kezébe adta a síró kisbabát. Éreztem, hogy valami furcsa megmagyarázhatatlan érzést érzek, amit eddig még életem során nem tapasztaltam. - Tudtommal a kicsik megnyugodnak, ha a szüleik közel vannak hozzájuk és beszélnek hozzá. - Mondta Alexander. Édesapám felém nézett és azt mondta: -Fiam most igencsak csendes v