Harry Potter A sötétség gyomrában

-Szeretlek... szeretlek, de valahogy nem úgy ahogy kéne. Olyan szörnyű dolgokat tettél. Az iskolát lerombolták. És te segítettél! Halálfaló vagy! Nem vagy jobb egyik gonosz léleknél se! Miért tetted ezt? Most menekülnünk kell. És akár mondod nekünk, hogy megváltoztál,te akkor is Malfoy maradsz!

A Halálfalók elfoglalják pontosabban lerombolják a roxfortot. Tudják, Hogy Voldemort elbukott, de ők akkor is próbálkoznak. A sereg... a sereg akiket már mi nagy számban a Aszkabanba küldtünk. Kiszabadultak, és most küzdenek. Bosszút állnak. Draco Malfoy akiben megbíztam elárult. Nagyon sokan beszálnak a csatába akik túlélik. Viktor Krumm is sereget hoz. Talán ő lesz az akivel miután ennek vége elmegyek? Vagy ki? Mi lesz ezek után? Egyáltalán túl élem?

Egy láncra voltam verve. Elkaptak, és nem volt menekvés. Dracot is lebuktatták, és már nem volt remény. Minden reményem elveszett. Draco oda hajol hozzám, és megcsókolt volna, ha a maradék erőmmel el nem lököm magmtól. Ron talán halott volt, ahogy Krumm és még sok más barátom. Nekem ki kellett volna tartanom, de nem. Inkább rábíztam az életem, és hagytam, hogy ő döntsön. Malfoy. Akiről azt hittem szeretem.
Bocsánat...-sugta a fülembe. De már nem volt bocsánat. Mostmár annyi volt,hogy meghalunk... meghalunk kínok kínjai közt. És erről csak is én tehetek. Én tehetek róla, hogy ilyen naív voltam. Nyílt a pince ajtó, és tudtam ki jön be rajta. Önkéntelenül is Draco ölébe dugtam a fejem. Jól esett a melegsége. De tudtam,hogy most van az utolsó pár óra amíg még kihasználhatom. Átöleltem, és eldöntöttem, hogy nem engeden el halálomig.