Lelkem Tengerén

A versek számomra olyanok, mint egy eszköz, egy jármű, amivel egy békésebb helyre juthatok. A versek arra is hasznosak, hogy megbékéljek a bennem lévő feszültséggel, ezért terápiás jelleggel is tudom ajánlani, hogy valaki belevágjon a költészetbe.
Már gyerekkoromban érdekelt, hogyan tudnék olyan lenni, mint a klasszikus költők és írók, ezért elkezdtem pár soros versecskéket összedobni, amik aztán a kukába kerültek. Nem tartottam elég jónak, mert a gyermeki elmém nem tudott egy olyan művet írni, mint a Toldi vagy a Háború és béke...Azóta már fejlődtem, ráeszméltem, hogy van tehetségem az íráshoz, ezért egyre jobban próbálkoztam.
Mára leginkább akkor válok költővé, amikor magam alatt vagyok a szomorúság miatt. A fájdalmat könnyebben fejezem ki versbe szedve, és hamarabb elengedem a bánatot.

A novellákat hasonlóan kedvelem. Talán rövid terjedelmük, talán a műfajta jellemző fordulatosság miatt. Nem szeretek papíron megjeleníteni hosszabb történeteket, mivel nem sikerül a végére érnem anélkül, hogy elborzadnék. A novella az arany középút: történetet mesél el tömören.

Remélem, hogy a (közel) jövőben több sikerem lesz az alkotás terén! Addig is reménykedek.

"A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga."
(Madách Imre: Az ember tragédiája)