Mégsem késő | Mehringer Marci ff. ÁTÍRÁS ALATT

a könyv éppen átírás alatt van.

nem most írtam ezt a könyvet, az biztos. már nem tetszik, viszont nagyon köszönöm a rengeteg olvasottságot, voteokat, és kedves kommenteket. sokat jelentenek.

- beszélnünk kell - mondta, majd kezét felém nyújtotta, melyet megfogtam és a backstage felé húzott,egy helyen megálltunk, velem szembe állt. megfogta a két kezemet, és összekulcsoltuk őket. gyengéden felemelte az államat, hogy gyönyörű, csillogó szemébe nézzek.
- miről? - kérdeztem összezavarodva.
- azt mondtad bármit elmondhatok neked, és mondtam ugye, hogy egy dolgot nagyon szeretnék, és megígértem hogy elmondom. őszintén, nem most terveztem, de azt hiszem eljött az ideje. de előtte. kinek írtad a dalt? - kérdezte.
- és ha azt mondom, hogy neked? - kérdeztem picit tartva a reakciójától, ám ennek hallatán elmosolyodott.
- már régóta el akarom ezt mondani, csak nem tudom hogyan. most se tudom hogy kéne.
- és hogyha... nem kéne kimondanod, hanem csinálni valamit? - kérdeztem, mivel kezdtem kapizsgálni a dolgokat. hirtelen elengedte kezeimet, és a derekamra csúsztatta őket, mire én beletúrtam göndör hajába, és egy ujjammal gyengéden simogatni kezdtem puha arcát.
- szeretlek - suttogta, majd ajkaimat kezdte el fürkészni,homlokunk már összeért.
- mi lenne ha...? - kérdeztem, mire gyengéden végighúzta hüvelykujját az ajkaimon. egymás szemébe néztünk, szívem a torkomban dobogott. lassan, gyengéden, de hosszan megcsókolt, aminek a végébe mindketten belemosolyogtunk.levegő hiányában elváltunk egymástól.
- lennél a barátnőm? - kérdezte csillogó szemekkel Marci.
- igen-mondtam, majd ismételten megcsókoltam.

! az ismert szereplőket kivéve a többi kitalált, ahogyan a történet is. bármilyen egyezés a valósággal csupán a véletlen műve. !

#1 in mehringermarci
#5 in xfaktor
#9 in magyar