Parányi véletlenek

"Erősen szorítva a csuklómat megy előttem az esti órákban és húz maga után.

-Eressz el! Ez fáj!-mondtam és eleget téve kérésemnek megállt és elengedett.

Szembe fordult velem és láthattam rajta a vegyesen kavargó érzelmeket.

-Mi van veled? Miért rángattál ki onnan?-kérdeztem értetlenül.

Meg sem várva a válaszomat magához rántott és az ajkait az enyémhez tapasztotta. Karjai szorosan a derekam köré voltak fonva, hogy menekülni se legyen esélyem.

A hosszú csók után elvált tőlem, majd pár pillanat múlva megszólalt.

-Szeretlek hugi, az van!-nézett bele mélyen a szemembe."