"-Sosem utáltalak annyira, mint ott, akkor, abban a szent pillanatban. Egy világ omlott össze bennem, hiszen tudtam, hogy a legjobb barátomat veszítettem el.
Jake felsóhajtott, majd ujjait óvatosan az enyéimre simította az asztalon.
-Tudom, hogy a mai napig sem gondolod másképp. Utálsz azért, amit tettem, de hiszem, és a szívem mélyén remélem, hogy talán ismét előröl kezdhetünk mindent."
Hazel White elismert színésznő volt.
Hónapokon keresztül készült élete egyik legmeghatározóbb filmjének forgatására, azonban azzal nem számolt, hogy talán majd egy múltbéli jóbarát is felbukkan a színen.
Egy jóbarát, akivel később ősellenségek lettek, és a lány remélte, hogy soha többet nem kell majd találkoznia vele.
Az emlékek ismét a felszínre törnek, azonban már semmi sem olyan, mint régen. A régi-új utálatból egy szoros kapcsolat veszi kezdetét, amely napról-napra csak erősebb lesz, és talán a színészek jövőjére is kihatással lehet.
[Nyomokban Jake Gyllenhaal-t, és más egyéb, a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket tartalmazhat.]
Lia vagyok , 20 éves
csak Tembó húga vagyok.
Legalábbis ezt mondják. A backstage-csaj, aki mindig a színfalak mögött ücsörög, és csendben figyel.
De aztán jött ő.
A srác, akinek a hangja olyan, mint egy nyári vihar: egyszerre csöndes és mindent felforgató.
A srác, aki rám nézett, és nem Tembó húgát látta.
Hanem engem.
Lia és Marci kapcsolata nem rózsaszín köd, hanem apró, figyelmes gesztusokon és belső gondolatokon alapul. Miközben a hétköznapok és a nyilvánosság kihívásai között lavíroznak, próbálják megtalálni a módját, hogy kifejezzék érzéseiket, és közben megőrizzék a köztük lévő természetes, nyugodt kapcsolatot. Egy történet a türelemről, a figyelemről és a valódi, csendes kötődésről
Dzsudlo-ff