I don't even like you

Dániel meleg. Miért is ne lenne jó ötlet fogni a százhatvan centijét és egyenesen tizennégy meztelen srác közé dobni? Miért is kellene játszania az áldozatot, ha már az első napján ordibálhat az egész úszó csapattal? Legfőképpen pedig miért is ne menjen oda Bernyik Ambrushoz a liga magányos, zűrös kapitányához és dobálja meg kötszerrel? Nem lehet rossz ötlet, nem igaz? Hát, de! Kibaszottul rossz ötlet volt az egész és most neki kell emiatt, olyan dolgokkal foglalkoznia, amikkel nem fogja tudni megváltoztatni a Földet, de legalább cserébe aludni sem fog miattuk. Mikor változott, így meg és mit művel mindeközben? Tényleg nem lett volna ezelőtt tökéletes? Pedig azt hitte minden részletre odafigyelt.

Ambrus, már régen elfogadta a sorsát. Megjegyezte az összes leckét, amit az a szadista élet tanított neki és már megnyugtatja a gondolat, hogy a semmiből nem lesz semmi. Aztán körübelül rátámadnak a buszon és a kishúga állandóan arról a furcsa, vörös kis gólyáról kezd áradozni, mintha képes lenne az ő jövőjét is rendbe tenni. Végül pedig, nemcsak a bokáját kellett a medence szélébe vágnia, mert itt ül az ölében egy átkozott cserepes növénnyel és buta vigyorral néz a semmibe, elfelejtve a szabályokat. Ezt nem teheti, egyszerűen nem teheti meg, különben a sors megismétli önmagát. Tudta az elejétől fogva. Borosnak mennie kell. Akkor most miért nem dobja el azt a hülye virágot?