Családi biznisz

Hogyan is készül az az ember, akiről a történetek többsége szól?
Vegyünk egy nagy adag drámát, elcsépeltebbnél elcsépeltebb helyzeteket, jó sok menő tulajdonságot, néhány könnycseppet, egy kevés nevetést, csipetnyi iróniát, és hatalmas adag indítékot és bonyodalmat. És még véletlenül se felejtsük el hozzáönteni ezekhez az alapanyagokhoz a szereplő tökéletességét, külsőre és belsőre egyaránt. Ha a legutolsót elfelejtük, előfordulhat, hogy az illető velejéig romlott lesz. Végezetül keverjük össze alaposan a hozzávalókat, hogy teljes mértékben elvegyüljenek, palackozzuk, természetesen gondos odafigyeléssel, majd amikor kedvünk tartja, csak a földhöz csapjuk, és előugrik az általunk elképzelt személy.
Aya is ilyen. Egy kitalált szereplő, aki kipattant az író fejéből. Pontosan így, azzal a céllal, hogy szerencsétlent a végletekig kínozza, ameddig úgy nem dönt, véget ér a története. De előtte még millió próba vár rá, hála a szemét teremtőjének. Nem sok ideje lesz pihenni, eseménydús történet elé néz, és még csak a leghalványabb sejtése sincs róla, hogy mi történik valójában, hogy nem is létezik, csak egy kitalált személy.
De ő erről nem tud. És soha nem is fog tudni, főleg, hogy a legkevésbé sem érdekli. Ugyanis az író legelső húzása után csakis egy cél lebeg a szeme előtt: a bosszú.
Mert a tettük nem maradhat büntetlenül. A legkevésbé sem. Pontosan azért, mert a családi vállakozás közepébe rondítottak bele, a legkegyetlenebb módon. Ezt pedig Aya nem tűrte. Szóval elhatározta, hogy összeszedi magát, befejezi a korábbi életét, és abbahagyja a futást, a bújkálást a múltja, a tettei, és saját maga elől, és szembenéz velük.
Mert az apja halála nem olyan dolog, amit szó nélkül, csendesen elfogadhat.