„Összejönnél Velem, Ha... "

Senki sem gondolta volna, hogy egy ennyire merev ifjú és egy tudálékos lány össze tud barátkozni. A fellobanó egyoldalú vonzalom a két fél között azonban mellőz minden költőiséget.
Amikor el beszélnek egymással mellett, "feltételezésekről" diskurálnak, és tagadnak mindent, ami csak felemlegeti a megzabolázhatatlan tényt, hogy kettejük között ott a kémia, a külső szemlélő legalább annyira összezavarodhat, mint ők maguk.
Valahogy mégis mindig, amióta ismerik egymást, minden nyáron egy kávé mellett ülve folytatnak egy diskurzust, az úgynevezett "összejönnél-e velem ha... " kérdéskörről és minden ilyen beszélgetés egyre jobban összekuszálja az amúgy sem tisztázott szálakat.
Mennyi potenciál rejlik egy ilyen kapcsolatban? Mennyire éri meg kitartani egy ilyen helyzetben? És vajon, ahogy változnak ugyanúgy passzolnak majd egymáshoz vagy úgy végzik mint a tanmesében a két nyílvessző? Hiszen ha két nyilat az elején csak pár fok különbséggel lövünk ki, egy idő után visszafordíthatatlan messzeségbe kerülnek egymástól.