Mindörökké,és tovább...

-Kérlek,csak egy kis időre játszd el,hogy a barátnőm vagy!

-Felfogtad,hogy nem? Sajnálom!-mondtam el neki századjára a válaszom,de nem bírta elviselni

-Nem nagyon tudom felfogni,hogy te hogyan tudsz nekem nemet mondani-értetlenkedett továbbra is

-Hát,pedig ideje lenne hozzá szoknod,nem értem miért nem keresel egy másik lányt aki szívesen megcsinálja ezt a baromságot!

-Mert nekem te kellesz és kész!-kacsintott rám és tagadni se tudom és nem is akarom,hogy valóban eszméletlenül nézett ki,de az idegesítően nagy egója mellett semmit nem ért a külseje,ekkor még nem gondoltam volna hogy nincs vége a dalnak,azt hittem végre békén hagy