A trilógia második része.
Megfizette az árát, de Lara sikeresen megszerezte, amit akart. A lelkiismeretének nyugodtnak kéne lennie, hiszen azzal az egy céllal érkezett a Roxfortba, hogy teljesítse Raisa kérését, nem?
De újdonsült barátságai odavesztek és a Rend bizalma elveszett.
Lara egyik fele meg van győződve arról, hogy az áldozat megérte. A másik?
Azt mindenáron el akarja nyomni, hogy a személyes érzései ne szólhassanak bele a feladatába.
Embereket kell mentenie, és ahhoz, hogy ez úgy mehessen, mint a karikacsapás, szüksége van a Rend bizalmára újra.
Lara eddig sem riadt vissza attól, hogy piszkosan játsszon, és most is mindenre elszánt, hogy elérje, amit akar.
De meddig tudja ezt az állapotot fenntartani, amikor céljaihoz folyamatosan újabb darabkákat kell feláldoznia magából, és a múltjából?
Mikor mondja azt végre, hogy elég?
A saját karaktereimen kívül minden jog J.K. Rowlingot illeti.
A könyvben előfordulhatnak felkavaró jelenetek, ezért megcéloznék vele egy 16-os korhatárt.
Eleanor Carter teljesen átlagos félisten. Apja Hádész, amit őszintén le sem tagadhat introvertált stílusával. A Févér Táborban tölti napjait, egészen addig, míg meg nem ismeri Apollónt, a létező legidegesítőbb istent, kerek e világon. A lány élete akkor áll csak igazán a feje tetejére, mikor egy, az istennel közös időutazása során emlékezni kezd régen elfeledett édesanyjára és rájön, hogy apja túl sok mindent eltitkolt előle a hosszú évek során.
No. 1. in #half-blood